Retamar
2024. április 13-20.
Előkészületek:
2024 áprilisában egy hetet töltöttem a spanyolországi Retamar városában, ahol egy Erasmus-projekt keretén belül szakmai látogatáson vettem részt. A szakmai látogatás előkészítéseként spanyol és angol nyelven megfogalmaztam a céljaimat, ezeket elküldtem a fogadó intézménybe a program ottani koordinátorának. Ő ez alapján összeállított nekem egy programot. A céljaim között szerepelt az Erasmus-programok lebonyolításának megismerése, módszertani fejlődés, a spanyol kultúra megismerése, valamint a spanyol és az angol nyelvtudásom fejlesztése.
Készítettünk néhány csoportképet, megcsodáltuk a reptér előtt álló pálmafákat, és 14.30-kor indult a buszunk Almería-ba. Csodálatos volt a látvány, szinte végig a tengerparton vezetett az autópálya, viaduktokon és alagutakon keresztül robogtunk, érdekes volt látni, hogy a térképen jelzett folyók, amelyek sokszor több száz méter mély szakadékokban alattunk kanyarogtak, teljesen ki voltak száradva! Útközben megálltunk Almunecar városában, itt tartottunk egy kis szünetet.
Este hatkor érkeztünk meg Almería-ba, ahol a diákokat vendégül látó családok óriási, magyar nyelvű transzparensekkel várták a diákokat. Innen Retamarba a diákokat a családok szállították haza, minket pedig Maria José, a program koordinátora vitt el a szállásunkra.
Hétfőn reggel a pálmafák övezte úton elsétáltam a kb. 10 percre található iskolába. A program szerint csak 11.45-kor lett volna az első órám, ezért csatlakoztam a szintén az iskolában tartózkodó diákcsoportunkhoz, és délelőtt az ő programjaikon vettem részt. Először az Erasmus-koordinátor bemutatta nekünk az iskolát, megnézhettük a könyvtárat, a különböző szaktantermeket, megtudtuk, hogy az intézmény körülbelül akkora mint a miénk, ami a diákok és a tanárok számát illeti. 10.15-től egy történelmi témájú workshop-on vettünk részt, ahol a diákok csoportokban dolgozva ismerkedtek a „barlangfestés” technikájával, kezüket és a természetben megtalálható eszközöket és alapanyagokat (ásványok, tojás) használva hoztak létre egyedi műalkotásokat.
Érdekes, hogy teljesen másképpen szervezik a munkát az iskolában, mint nálunk: reggel 8.15-kor kezdődik az első óra, 3 hatvanperces óra követi egymást (szünet nélkül!), aztán 11.15 és 11.45 között van egy félórás ebédszünet, ekkor a diákok (és a tanárok) megeszik az otthonról hozott szendvicseket vagy vesznek valamit a büfében (ahol helyben sütik a péksüteményeket!), majd újabb 3 hatvanperces óra következik (szintén szünet nélkül) és 14.45-kor mindenki hazamegy. Nekem kicsit furcsa volt, hogy (hivatalosan) nem volt idő a két óra között, a tanárokkal szinte futva mentünk át a másik terembe (a diákok általában egy kijelölt teremben vannak és a tanárok "vándorolnak"), főleg azért, mert a valóságban sokszor percekig álltunk egy-egy terem ajtaja előtt, mert az előző tanár még nem fejezte be az órát, vagy beszélgetett a diákokkal. Ráadásul így a diákok órán mentek ki a mosdóba is, hiszen máskor nem volt erre idejük.
Az iskola épülete
Német nyelvű plakát a folyosón
Werther spanyolul
Ezután spanyol irodalom órákon vettem részt, ahol a Nobel-díjas spanyol költő, Vicente Aleixandre egyik versét elemezték és értelmezték a diákok. Az utolsó óra pedig nyelvtan volt, az egyik alsóbb évfolyamon diktálás után gyakorolták a diákok a helyesírást.
Versek a faliújságon
Délután háromkor végeztem, hazasétáltam, ettem valamit, aztán a délutánt a városrész (Retamar Almería egyik kerülete) megismerésével töltöttem. majd kimentem a strandra. Ezúttal napoztam is kicsit és kipróbáltam a hullámokat.
Kedden ismét spanyol irodalom órákon vettem részt (érdekes, hogy ők nem külön tantárgyként tanítják az irodalmat és a nyelvtant, hanem egy egységként kezelik, ahogyan egyébként a fizikát és a kémiát is). Ezúttal a versek ritmusáról és rímképletéről tanultak a diákok, majd a pikareszk regény műfajával ismerkedtek, egy prezentáció segítségével az 1554-ben született Lazarillo de Tormes című regényt dolgozták fel. A kisebb évfolyamosok a felszólító módot gyakorolták, a mindennapi életből vett példák segítségével.
Mivel volt egy lyukas órám, bementem Retamar központjába, ez egy régebbi városnegyed, kanyargós utcákkal és egy modern templommal.
Szerdán irodalomórán a modernizmus korszakáról néztek meg egy videófilmet a diákok, majd kérdések alapján önállóan dolgozták fel a témát. Közben alkalmam volt az egyik tanárral beszélgetni az iskolarendszerről és a mindennapi munkájukról. Elmondta, hogy hetente 18 órájuk van, a munkaközösségvezetőknek és az Erasmus-koordinátornak ennél kevesebb. Lehetőségük van fél- (vagy akár egyharmad) állásban dolgozni, amennyiben 12 évesnél fiatalabb gyerekük van, vagy idős szüleikről gondoskodnak.
Ezután kémia és fizika órákon vettem részt, ahol az idősebb évfolyamok különböző kémiai reakciókkal foglalkoztak, a fiatalabbak pedig a mozgásokkal, a távolsággal és a sebességgel kapcsolatban végeztek számításokat. Mivel ezt a tantárgyat hivatalosan kényelvű módszerrel tanulják, az egyik feladatot angolul oldották meg. (A spanyol nyelvű könyvnek van egy rövidebb, angol nyelvű változata is.) A tankönyveket egyébként itt is ingyen biztosítja az állam, év végén a diákoknak vissza kell adniuk. A tanárok általában a Moodle felületét használták, ahová fel voltak töltve a tananyagok tantárgyanként és évfolyamonként.
Csütörtökön reggel megint csatlakoztam a diákcsoportunk programjához, (az erre a napra tervezett óráimat áttették szerdára), ezúttal a laboratóriumban dolgoztak, befejezték azt a feladatot, amit korábban elkezdtek. (Sertésszívet boncoltak, most ennek a tapasztalatairól írtak egy beszámolót.)
Ezután Almería-ba indultunk, ahol a spanyol diákok angol és spanyol nyelvű idegenvezetést tartottak nekünk, amelynek során meglátogattuk a város legfontosabb nevezetességeit.
Almería egy 200.000 fős tengerparti város Andalúzia délkeleti részén. Már az ókorban is jelentős kikötő volt, (a római korban Portus Magnus néven). 955-ben "újraalapította" III. Abd ar Rahman, a város gazdasága virágzott az arab uralom alatt, főleg selyem előállításával és exportjával foglalkoztak lakói. A középkorban a mór kalózok bázisa lett, amíg ki nem űzték őket Spanyolországból. A 16. században négy súlyos földrengés is sújtotta a várost, a berber kalózok támadásai pedig egészen a 18. századig tartottak.
Almería Spanyolország legnaposabb városa, évi 3000 órát süt a nap! A városkép az észak-afrikai városokéra emlékeztet, szűk utcák, fehér házak, pálmafákkal szegélyezett sétányok.
Először egy városnézésen vettünk részt közösen a spanyol diákokkal. Két részre osztották a csapatot, bejártuk a városközpont nagy részét, a legfontosabb épületek előtt megálltunk és a spanyol diákok angol majd spanyol nyelven is elmondták a legfontosabb tudnivalókat a nevezetességekről. Tartottunk egy kis pihenőt is, ekkor a magyar diákokkal megkóstoltuk a jellegzetes spanyol ételt, a churros-t, amit csokoládészósszal kell enni.
A vásárcsarnok után megnéztük a város egyik legszebb szecessziós házát, a pillangós házat.
Ezután elindultam a városba, a vasútállomáson/buszállomáson kezdtem a sétát, megnéztem az előtte található túristatérképen, hol vannak azok a látnivalók, amelyeket meg akarok nézni.
A modern, busz- és vasútállomás 2000-ben váltotta fel a néhány méterre álló, gyönyörű régi vasútállomást. A színes, szecessziós épület 1895-ben épült, a francia Fargue tervei alapján, és állítólag Dél-Spanyolország egyik legszebb vasútállomása. Sajnos előtte éppen felújították a teret, így nehéz volt jó képet csinálni róla.
Visszasétáltam a már látott Virgen del Mar templomba, de sajnos most is zárva volt a kapuja. (Végül este, amikor harmadjára jártam erre, sikerült belülről is megnézni, a leírása itt.)
Ezután elsétáltam a katedrálishoz, de kiderült, hogy csak délután 4-kor nyit ki, ezért elhatároztam, hogy majd később visszajövök.
Visszamentem a Campoamor nevű térre, (korábban már jártunk itt a diákokkal), a tér közepén egy fura kis emlékművel, amit egy lakatokkal teli kerítés vesz körbe. A teret színes, régi házak veszik körbe, itt található a Városi Levéltár épülete is.
A szűk, hangulatos kis utcákon át a Plaza Vieja-ra értem, ahol a Mártírok emlékműve és a Városháza épülete várt egy hangulatos, árkádokkal szegélyezett téren.
Az erőd lábánál kis, színes házakban néhány bolt is helyet kapott, az egyik ilyenben egy apró arab üzlet működött (gyönyörű lámpákat, ruhákat és táskákat árult), itt vettem képeslapot és hűtőmágnest.
A kis térrel szemben indult a 10. század végén épült arab erődhöz vezető lépcső. Volt itt minden: buja növényzet, árnyas kertek szökőkutakkal és halastavakkal, régi arab házak, több méter magas falak tetején vezető sétautak és a gyönyörű kilátás a városra és a kikötőre! Ez lett a kedvenc helyem Almería-ban!! (Részletek és több kép az erődről itt.)
Torre de la Guardia és Torre de los Espejos
Torre de la Guardia
Puerta y Torre de la Justizia
A Plaza Borja régi házai
Ezután visszasétáltam a katedrálishoz, megvettem a belépőt és megnéztem ezt a csodálatos templomot, amely a 16. század elején épült, és nemcsak vallási, hanem védelmi szerepet is betöltött. (Részletek és több kép itt.)
Közvetlenül a katedrális mellett áll a Gitármúzeum, amely a hangszer 4000 éves (!) történetét mutatja be.. (Részletek a múzeumról és több kép itt.)
Miután megnéztem a múzeumot, elindultam vissza az állomás felé.
Ahogy visszafelé sétáltam a tengerpartra, észrevettem, hogy az eddig már kétszer látott templom most nyitva van, így kihasználtam az alkalmat és belülről is megnéztem a Santuario de la Virgen del Mar-t. (Részletes leírás és több kép itt.)
Miután leértem a partra, úgy döntöttem végigsétálok a Cable Inglés-en, ami tulajdonképpen egy móló, 1895-ben készült el, 1904 és 1970 között a különböző ércek hajóra szállítására használtak. (Még mindig látszanak a tetején kialakított sétányon a korábban itt futó sínek nyomai.) Az egyik fogadó diákunk szülei szerint az építményt Eiffel cége tervezte. (Kiderült, hogy valóban így van, Eiffel egyik tanítványa volt az alkotó.)
Miután leértem a mólóról, visszasétáltam a vasútállomásra, a régi épület előtti térről indult a busz Retamarba. A fél kilences busszal 9-re otthon is voltam.
Pénteken reggel felhős volt az ég, még az eső is cseperegni kezdett, mire az iskolába értem. Az itteni diákok szerint évente kb. 2-3-szor esik az eső, szóval ez itt elég ritkának számít. Az utolsó tanítási napon nyelvtanórákon vettem részt, ahol a mondatelemzést gyakorolták a diákok, majd a passzív mondatokat alakították át aktív mondatokká. A tanár a Plickers nevű applikációt használta, ami tulajdonképpen az általunk is használt Kahoot! nevű játék változata, azzal a különbséggel, hogy itt a diákok nem a mobiltelefonjukkal választják ki a helyes megoldást, hanem egy lapot emelnek fel, amit a tanár a telefonjával olvas be. (A diákok az iskolában egyáltalán nem használhatják a telefonjukat, sem az órákon, sem a szünetekben.)
Ma megint volt egy lyukas órám, így tettem egy kis sétát az iskola környékén.
Délután megkaptuk az okleveleket és a hivatalos papírokat, majd a magyar diákokat vendégül látó szülők spanyol specialitásokkal vendégeltek meg bennünket.
Este még egyszer kisétáltam a partra, búcsút vettem a tengertől.
.webp)
