Retamar
2024. április 13-20.
Előkészületek:
2024 áprilisában egy hetet töltöttem a spanyolországi Retamar városában, ahol egy Erasmus-projekt keretén belül szakmai látogatáson vettem részt. A szakmai látogatás előkészítéseként spanyol és angol nyelven megfogalmaztam a céljaimat, ezeket elküldtem a fogadó intézménybe a program ottani koordinátorának. Ő ez alapján összeállított nekem egy programot. A céljaim között szerepelt az Erasmus-programok lebonyolításának megismerése, módszertani fejlődés, a spanyol kultúra megismerése, valamint a spanyol és az angol nyelvtudásom fejlesztése.
Ápr. 13.
Szombaton este 9-kor indultunk busszal Csongrádról, (10 diák és két tanár egy másik Erasmus-programban vett részt, szintén Retamarban, ezért együtt utaztunk), 22.40-kor értünk fel a Népligetbe, ahonnan 23.45-kor indult el a Flixbus Bécsbe. Végigrobogtunk az autópályán, egy rövid időre megálltunk Győrben, majd (már a határ túloldalán) megláttuk a szélkerekek piros fényekkel ellátott hatalmas lapátjait. (Kísértetiesen forogtak a sötétben, először nem is tudtuk, mit látunk pontosan.)
Indulás Budapestről
Ápr. 14.
Vasárnap hajnali fél háromkor értünk a bécsi reptérre, ahol kerestünk egy megfelelő helyet és megpróbáltuk kényelembe helyezni magunkat a következő néhány órára. 9.45-kor indult a repülőgépünk Malagába, egykor már meg is érkeztünk.
Beszállás Bécsben
Felhők felett
Készítettünk néhány csoportképet, megcsodáltuk a reptér előtt álló pálmafákat, és 14.30-kor indult a buszunk Almería-ba. Csodálatos volt a látvány, szinte végig a tengerparton vezetett az autópálya, viaduktokon és alagutakon keresztül robogtunk, érdekes volt látni, hogy a térképen jelzett folyók, amelyek sokszor több száz méter mély szakadékokban alattunk kanyarogtak, teljesen ki voltak száradva! Útközben megálltunk Almunecar városában, itt tartottunk egy kis szünetet.
Malaga, repülőtér
Indulunk Almería-ba
Pihenő Almunecar-ban
Autóbuszállomás, Almunecar
Este hatkor érkeztünk meg Almería-ba, ahol a diákokat vendégül látó családok óriási, magyar nyelvű transzparensekkel várták a diákokat. Innen Retamarba a diákokat a családok szállították haza, minket pedig Maria José, a program koordinátora vitt el a szállásunkra.
Szívélyes fogadtatás
Almería, vasút- és buszállomás
A kb. 7000 fős Retamar tulajdonképpen nem önálló város, hanem a 13 km-re fekvő Almería egyik kerülete. Közelében van Almería repülőtere és a Cabo de Gata Nemzeti park is. Retamar tulajdonképpen egy 3 km hosszú és néhány száz méter széles észak-déli irányú sáv, melynek közepén az út egy zöld parkot fog közre. Ez a sáv a Rambla del Agua, amely összeköti a városközpontot a tengerparttal. A város mai képe az 1960-as években alakult ki, a spanyol turizmus tudatos fejlesztésének következtében. 2005-ben Almería adott otthont a XV. Mediterrán játékoknak, (ez egy olimpiához hasonló sportesemény a Földközi-tenger mentén fekvő országok számára), ekkor Retamar-ban (és a vele akkor egyesült El Toyo nevű városrészben) volt a sportolók szálláshelye, az "olimpiai falu", ezért volt olyan érzésem, mintha egy óriási, mediterrán lakóparkban lennénk.
Miután elfoglaltam a szállásomat, (egy apartmant az iskola és a tengerpart között kb. félúton), lesétáltam a partra. Retamar tengerpartján egy kb. 600 méter hosszú sétány húzódik, éttermekkel, boltokkal és a finom homokos (néhol aprókavicsos) stranddal. Érdekes, hogy még este fél kilenckor is teljesen világos volt, sütött a nap, sokan sétáltak és napoztak a parton.
Retamar, tengerpart
Sétány a parton
Ápr. 15.
Hétfőn reggel a pálmafák övezte úton elsétáltam a kb. 10 percre található iskolába. A program szerint csak 11.45-kor lett volna az első órám, ezért csatlakoztam a szintén az iskolában tartózkodó diákcsoportunkhoz, és délelőtt az ő programjaikon vettem részt. Először az Erasmus-koordinátor bemutatta nekünk az iskolát, megnézhettük a könyvtárat, a különböző szaktantermeket, megtudtuk, hogy az intézmény körülbelül akkora mint a miénk, ami a diákok és a tanárok számát illeti. 10.15-től egy történelmi témájú workshop-on vettünk részt, ahol a diákok csoportokban dolgozva ismerkedtek a „barlangfestés” technikájával, kezüket és a természetben megtalálható eszközöket és alapanyagokat (ásványok, tojás) használva hoztak létre egyedi műalkotásokat.
Érdekes, hogy teljesen másképpen szervezik a munkát az iskolában, mint nálunk: reggel 8.15-kor kezdődik az első óra, 3 hatvanperces óra követi egymást (szünet nélkül!), aztán 11.15 és 11.45 között van egy félórás ebédszünet, ekkor a diákok (és a tanárok) megeszik az otthonról hozott szendvicseket vagy vesznek valamit a büfében (ahol helyben sütik a péksüteményeket!), majd újabb 3 hatvanperces óra következik (szintén szünet nélkül) és 14.45-kor mindenki hazamegy. Nekem kicsit furcsa volt, hogy (hivatalosan) nem volt idő a két óra között, a tanárokkal szinte futva mentünk át a másik terembe (a diákok általában egy kijelölt teremben vannak és a tanárok "vándorolnak"), főleg azért, mert a valóságban sokszor percekig álltunk egy-egy terem ajtaja előtt, mert az előző tanár még nem fejezte be az órát, vagy beszélgetett a diákokkal. Ráadásul így a diákok órán mentek ki a mosdóba is, hiszen máskor nem volt erre idejük.
Úton a suliba
Felüljáró a parkban
Az iskola épülete
Az iskola pontos neve a táblán
Mindenütt magyar nyelvű plakátok!
Az iskola udvara
Német nyelvű plakát a folyosón
Kezdődik a munka
Különböző ásványok porrá törve
Bogi és Réka munkában
Tankönyvek
Plakát a könyvtárban ("Ha nem olvasok, unatkozom.")
Werther spanyolul
Barlangrajzok mintaként
Ági és Réka alkotnak
Almería jelképe
Ezután spanyol irodalom órákon vettem részt, ahol a Nobel-díjas spanyol költő, Vicente Aleixandre egyik versét elemezték és értelmezték a diákok. Az utolsó óra pedig nyelvtan volt, az egyik alsóbb évfolyamon diktálás után gyakorolták a diákok a helyesírást.
Táblakép
Versek a faliújságon
Délután háromkor végeztem, hazasétáltam, ettem valamit, aztán a délutánt a városrész (Retamar Almería egyik kerülete) megismerésével töltöttem. majd kimentem a strandra. Ezúttal napoztam is kicsit és kipróbáltam a hullámokat.
Naplemente
Ápr. 16.
Kedden ismét spanyol irodalom órákon vettem részt (érdekes, hogy ők nem külön tantárgyként tanítják az irodalmat és a nyelvtant, hanem egy egységként kezelik, ahogyan egyébként a fizikát és a kémiát is). Ezúttal a versek ritmusáról és rímképletéről tanultak a diákok, majd a pikareszk regény műfajával ismerkedtek, egy prezentáció segítségével az 1554-ben született Lazarillo de Tormes című regényt dolgozták fel. A kisebb évfolyamosok a felszólító módot gyakorolták, a mindennapi életből vett példák segítségével.
Mivel volt egy lyukas órám, bementem Retamar központjába, ez egy régebbi városnegyed, kanyargós utcákkal és egy modern templommal.
Parroquia de Nuestra Señora de Retamar
Táblakép
Ápr. 17.
Szerdán irodalomórán a modernizmus korszakáról néztek meg egy videófilmet a diákok, majd kérdések alapján önállóan dolgozták fel a témát. Közben alkalmam volt az egyik tanárral beszélgetni az iskolarendszerről és a mindennapi munkájukról. Elmondta, hogy hetente 18 órájuk van, a munkaközösségvezetőknek és az Erasmus-koordinátornak ennél kevesebb. Lehetőségük van fél- (vagy akár egyharmad) állásban dolgozni, amennyiben 12 évesnél fiatalabb gyerekük van, vagy idős szüleikről gondoskodnak.
Ezután kémia és fizika órákon vettem részt, ahol az idősebb évfolyamok különböző kémiai reakciókkal foglalkoztak, a fiatalabbak pedig a mozgásokkal, a távolsággal és a sebességgel kapcsolatban végeztek számításokat. Mivel ezt a tantárgyat hivatalosan kényelvű módszerrel tanulják, az egyik feladatot angolul oldották meg. (A spanyol nyelvű könyvnek van egy rövidebb, angol nyelvű változata is.) A tankönyveket egyébként itt is ingyen biztosítja az állam, év végén a diákoknak vissza kell adniuk. A tanárok általában a Moodle felületét használták, ahová fel voltak töltve a tananyagok tantárgyanként és évfolyamonként.
Kémiaórán
Tanítás után hazamentem, este pedig megint sétálni indultam, ezúttal a település nyugati részét fedeztem fel. Itt kezdődik a közeli Nemzeti parkba, a Cabo de Gata-ba vezető út.
Érdekes kialakítású lakóház
Az utca végén a tenger
Sarokház
El camino
A Nemzeti park kezdetét jelző tábla
A távolban Cabo de Gata hegyei
Ápr. 18.
Csütörtökön reggel megint csatlakoztam a diákcsoportunk programjához, (az erre a napra tervezett óráimat áttették szerdára), ezúttal a laboratóriumban dolgoztak, befejezték azt a feladatot, amit korábban elkezdtek. (Sertésszívet boncoltak, most ennek a tapasztalatairól írtak egy beszámolót.)
Ezután Almería-ba indultunk, ahol a spanyol diákok angol és spanyol nyelvű idegenvezetést tartottak nekünk, amelynek során meglátogattuk a város legfontosabb nevezetességeit.
Almería egy 200.000 fős tengerparti város Andalúzia délkeleti részén. Már az ókorban is jelentős kikötő volt, (a római korban Portus Magnus néven). 955-ben "újraalapította" III. Abd ar Rahman, a város gazdasága virágzott az arab uralom alatt, főleg selyem előállításával és exportjával foglalkoztak lakói. A középkorban a mór kalózok bázisa lett, amíg ki nem űzték őket Spanyolországból. A 16. században négy súlyos földrengés is sújtotta a várost, a berber kalózok támadásai pedig egészen a 18. századig tartottak.
Almería Spanyolország legnaposabb városa, évi 3000 órát süt a nap! A városkép az észak-afrikai városokéra emlékeztet, szűk utcák, fehér házak, pálmafákkal szegélyezett sétányok.
Először egy városnézésen vettünk részt közösen a spanyol diákokkal. Két részre osztották a csapatot, bejártuk a városközpont nagy részét, a legfontosabb épületek előtt megálltunk és a spanyol diákok angol majd spanyol nyelven is elmondták a legfontosabb tudnivalókat a nevezetességekről. Tartottunk egy kis pihenőt is, ekkor a magyar diákokkal megkóstoltuk a jellegzetes spanyol ételt, a churros-t, amit csokoládészósszal kell enni.
Ágival Almería-ban
A katedrális bejárata
A csapat egy része
Zsolti és az Erasmus-felirat
Itt vettük a churros-t!
A séta során átmentünk a vásárcsarnok épületén is, belül rengeteg zöldség-gyümölcs és persze a tenger minden "gyümölcse" a standokon.
Vásárcsarnok
Teatro Apolo
A vásárcsarnok után megnéztük a város egyik legszebb szecessziós házát, a pillangós házat.
A pillangós ház
El Cable Inglés
A régi vasútállomás
A csapat indul vissza Retamar-ba
Miután a diákok visszaindultak Retamarba, elindultam a városnézés második szakaszára. Úgy terveztem, hogy bemegyek a katedrálisba, az erődbe és legalább egy múzeumot meglátogatok. Néhány lépésre az állomástól már meg is láttam az első múzeumot, a Művészeti Múzeumot. Bár nemsokára zárt, de azért annyi időm még volt, hogy körül tudjak nézni a kétszintes, modern épületben. (Részletes leírás és több kép
itt.) Közvetlenül a múzeum mellett áll az önkormányzati hivatal épülete, az 1927-ben, neo-Mudejar stílusban épült faház, amelyben sokáig tüdőbeteg gyerekek szanatóriuma működött.
Balra a múzeum modern épülete, jobbra az önkormányzat épülete
A hivatal kertje
A hivatal épülete délről
Ezután elindultam a városba, a vasútállomáson/buszállomáson kezdtem a sétát, megnéztem az előtte található túristatérképen, hol vannak azok a látnivalók, amelyeket meg akarok nézni.
A modern, busz- és vasútállomás 2000-ben váltotta fel a néhány méterre álló, gyönyörű régi vasútállomást. A színes, szecessziós épület 1895-ben épült, a francia Fargue tervei alapján, és állítólag Dél-Spanyolország egyik legszebb vasútállomása. Sajnos előtte éppen felújították a teret, így nehéz volt jó képet csinálni róla.
A busz-/vasútállomás modern épülete
A régi vasútállomás (használaton kívül)
Csak hogy világos legyen!!
Végigsétáltam a tengerparton, ott, ahol a Las Ramblas gyönyörű, fákkal szegélyezett sétánya kezdődött, egy széles, szökőkutakkal és szobrokkal teli tágas tér fogadott. Úgy tűnt, ez a város szíve, az egyik oldalon a tenger, a másikon a sétány, mindenütt pálmafák! Sajnos körben forgalmas utak, rengeteg autóval és busszal, de így is nagyon hangulatos volt!
Balra a Gran Hotel Almería
Szökőkutak
Továbbindultam a tengerparton, egy csodaszép, árnyas parkban megebédeltem, aztán megkerestem a kikötő bejáratát. Óriási tengerjáró hajók horgonyoztak itt, később fentről, az erődből látszott igazán, milyen nagy területen fekszik a kikötő.
A Nicolas Salmeron park
Almería, kikötő
Visszasétáltam a már látott Virgen del Mar templomba, de sajnos most is zárva volt a kapuja. (Végül este, amikor harmadjára jártam erre, sikerült belülről is megnézni, a leírása itt.)
A Virgen del Mar tér
Santuario de la Virgen del Mar
Egy kedves szobor a parkban
Plaza del Bendicho
Ezután elsétáltam a katedrálishoz, de kiderült, hogy csak délután 4-kor nyit ki, ezért elhatároztam, hogy majd később visszajövök.
A katedrális keleti fala
Püspöki Hivatal
A katedrális harangtornya
A katedrális főbejárata az északi homlokzaton
Plaza de la Catedral
Velazquez a falon
Puerta de los Perdones
A katedrális nyugati fala
A katedrális bejárata a nyugati falon (zárva)
Visszamentem a Campoamor nevű térre, (korábban már jártunk itt a diákokkal), a tér közepén egy fura kis emlékművel, amit egy lakatokkal teli kerítés vesz körbe. A teret színes, régi házak veszik körbe, itt található a Városi Levéltár épülete is.
Plaza Campoamor
Lakatok mindenütt
Városi Levéltár
A szűk, hangulatos kis utcákon át a Plaza Vieja-ra értem, ahol a Mártírok emlékműve és a Városháza épülete várt egy hangulatos, árkádokkal szegélyezett téren.
Plaza de la Administración Vieja
Az egyetem egyik épülete
Plaza de la Administración Vieja
Átjáró a Plaza Vieja-ra
Városháza
Plaza Vieja, jobbra a Mártírok emlékműve
Árkádok a téren
Ezután elindultam az Alcazaba, vagyis az erőd felé. Egy Barcelona-ból érkezett házaspárral együtt kerestük a bejáratot a hatalmas területen elhelyezkedő erődbe, egy helyi lakos figyelmeztetett bennünket, hogy vigyázzunk a bejárathoz vezető utcán. Egyikünk sem értette, milyen veszély leselkedhetne ránk, ezért bátran elindultunk.
Az erődhöz vezető út
A "veszélyes" útszakasz
Az erőd lábánál kis, színes házakban néhány bolt is helyet kapott, az egyik ilyenben egy apró arab üzlet működött (gyönyörű lámpákat, ruhákat és táskákat árult), itt vettem képeslapot és hűtőmágnest.
Ebben a kis arab boltban vásároltam
Balra az erőd bejáratához vezető lépcső
Az erőd bejáratával szemben egy pici, hangulatos tér található, közepén Jayrán király szobra, Almería első királya volt. A szobrot 2015-ben állította a város.
Jayrán király letekint a városra
Jayrán király, mögötte az erőd fala
A kis térrel szemben indult a 10. század végén épült arab erődhöz vezető lépcső. Volt itt minden: buja növényzet, árnyas kertek szökőkutakkal és halastavakkal, régi arab házak, több méter magas falak tetején vezető sétautak és a gyönyörű kilátás a városra és a kikötőre! Ez lett a kedvenc helyem Almería-ban!! (Részletek és több kép az erődről itt.)
Torre de la Guardia és Torre de los Espejos
Torre de la Guardia
Puerta y Torre de la Justizia
Buja növényzet, a város és a tenger
Az erőd lábainál a város
Kilátás a kikötőre
A palota egyik terme
Tavirózsa-tó
Ciszterna
Muro de la Vela
A Déli-toronyban
A Muro de la Vela tetején
Torre del Homenaje
Az arab lakások belső udvara
Lakószoba az arab házakban
Miután megnéztem az erődöt, sétáltam egy kicsit a lábainál fekvő arab negyedben, a La Medina-ban, vagyis Almería legrégebbi, ma is lakott részén. Szűk utcák, színes, alacsony házak, csempével díszített bejáratok, apró, hangulatos terek, igazi arab hangulat, szinte visszarepül az ember az időben!
Ismét Jayrán király tere
Calle Descanso
Alacsony, színes házak
Háttérben az erőd
A bejáratnál színes csempe
Az ablakban csipkefüggöny
Plaza Borja
A Plaza Borja régi házai
Szűk sikátor
Már az erődben lévő egyik térképen kinéztem, hogy itt található a város legrégebbi mecsete. Amikor ideértem, kiderült, hogy ma már jártam itt a diákokkal, és ez a Keresztelő Szent János templom. Kiderült, hogy tényleg itt állt a régi Nagy mecset, amelynek maradványain épült fel a város első katedrálisa, a Szent Mária templom, amelyet 1522-ben egy földrengés pusztított el. A jelenleg is látható templom a 17. század elején épült. Mivel ennek is erődszerű falai vannak, kívülről nem sokat láttam belőle és sajnos most sem volt nyitva. Az épülettel szemben katonai hivatalok erősen őrzött épületei, sajnos a szép kertjét is háló takarta.
Parroquia de San Juan Evangelista
A templom bejárata
Churreria
Ezután visszasétáltam a katedrálishoz, megvettem a belépőt és megnéztem ezt a csodálatos templomot, amely a 16. század elején épült, és nemcsak vallási, hanem védelmi szerepet is betöltött. (Részletek és több kép itt.)
Belső udvar árkádokkal
A fotókiállítás részlete
Alacsony bejárat a templomba
Oltár
Kápolna
A katedrális belső udvara
A katedrális nyugati fala
Közvetlenül a katedrális mellett áll a Gitármúzeum, amely a hangszer 4000 éves (!) történetét mutatja be.. (Részletek a múzeumról és több kép itt.)
A múzeum modern épülete
Miután megnéztem a múzeumot, elindultam vissza az állomás felé.
Falfestmény
Ahogy visszafelé sétáltam a tengerpartra, észrevettem, hogy az eddig már kétszer látott templom most nyitva van, így kihasználtam az alkalmat és belülről is megnéztem a Santuario de la Virgen del Mar-t. (Részletes leírás és több kép itt.)
Virgen del Mar
A templomtól nem messze, az Almería sugárúton lefényképeztem az egyik újságosbódét azok közül, amelyek a spanyol polgárháború idején a föld alatti alagútrendszer lejáratát rejtette.
A Rambla-n éppen könyvkiállítás volt, végignéztem a bódékat, a használt könyvektől kezdve a drága művészeti albumokig volt itt mindenféle könyv.
A Rambla
Feria del libro
Miután leértem a partra, úgy döntöttem végigsétálok a Cable Inglés-en, ami tulajdonképpen egy móló, 1895-ben készült el, 1904 és 1970 között a különböző ércek hajóra szállítására használtak. (Még mindig látszanak a tetején kialakított sétányon a korábban itt futó sínek nyomai.) Az egyik fogadó diákunk szülei szerint az építményt Eiffel cége tervezte. (Kiderült, hogy valóban így van, Eiffel egyik tanítványa volt az alkotó.)
Cable Inglés, középen a sínpár
Ütközők a Cable Inglés végén
Kilátás a kikötőre
A Cable Inglés és mögötte a város
Cable Inglés
Miután leértem a mólóról, visszasétáltam a vasútállomásra, a régi épület előtti térről indult a busz Retamarba. A fél kilences busszal 9-re otthon is voltam.
Ápr. 19.
Pénteken reggel felhős volt az ég, még az eső is cseperegni kezdett, mire az iskolába értem. Az itteni diákok szerint évente kb. 2-3-szor esik az eső, szóval ez itt elég ritkának számít. Az utolsó tanítási napon nyelvtanórákon vettem részt, ahol a mondatelemzést gyakorolták a diákok, majd a passzív mondatokat alakították át aktív mondatokká. A tanár a Plickers nevű applikációt használta, ami tulajdonképpen az általunk is használt Kahoot! nevű játék változata, azzal a különbséggel, hogy itt a diákok nem a mobiltelefonjukkal választják ki a helyes megoldást, hanem egy lapot emelnek fel, amit a tanár a telefonjával olvas be. (A diákok az iskolában egyáltalán nem használhatják a telefonjukat, sem az órákon, sem a szünetekben.)
Ritkaság Retamarban: felhők az égen!
Ma megint volt egy lyukas órám, így tettem egy kis sétát az iskola környékén.
Délután megkaptuk az okleveleket és a hivatalos papírokat, majd a magyar diákokat vendégül látó szülők spanyol specialitásokkal vendégeltek meg bennünket.
Maria José-val
Este még egyszer kisétáltam a partra, búcsút vettem a tengertől.
A tengerpart este
Tipikus utca Retamar-ban
Ápr. 20.
Szombaton hajnali hatkor jött értem Maria José, felvettük Ágit és Rékát, és 6.30-kor az iskola elől indult a buszunk Almería-ba. Ezúttal gyorsabban, kb. két és fél óra alatt értünk Malaga-ba. 11 óra után szálltunk fel és negyed háromkor értünk Bécsbe. 15.40-kor indult a buszunk a reptérről, negyed hétkor megérkeztünk Budapestre, ahonnan a 19.00-kor induló busszal indultunk Csongrádra. 20.40-kor érkeztünk haza.
Az utca hajnalban
Mindjárt indulunk
Beszállás a gépbe
Megérkeztünk Bécsbe
Bogi és Réka
Megjött a buszunk
Videó a városról:
Források:
.png)
.webp)